9.fejezet: Tanács

Ezek mellett a srácok mellett csak jó hangulatban telhet az idő. Ezt biztosan állíthatom. Az ebéd ideje alatt folytonosan poénkodnak egymással,ők minden bizonnyal csipkelődésnek vagy beszólásnak mondanák,mégis átjár az összetartás(és a baráti szeretet) érzése körülöttük. Nagyon jól esik,hogy engem is a társaság tagjaként kezelnek,kérdezgetnek magamról. Igaz,nem könnyű kiszedni belőlem a válaszokat;de az étkezés befejeztével már egymást ténylegesen ismerő személyekként hagyjuk el a kis éttermet. Jin nem csatlakozik hozzánk,ő ugyanis részmunkaidős szakácsként tanonckodik a helyen,a csapat reményének nagyszüleinél. Egyszer saját éttermet szeretni nyitni,erre gyűjt-mesélte.
-Lehet,hogy nincs is rá szükség.-nevetgél HoSeok,miközben elhagyjuk az étterem utcáját.-Nekem nem ez a terepem. A Nagyiék pedig nagyon csípik,amiért ilyen udvarias és szorgalmas. A főztje sem kispályás...És mivel kölyökkorunk óta barátok vagyunk,bíznak is benne. Valószínűleg rá fogják hagyományozni az étterem vezetését.-fejezi be,én pedig mosolyogva fürkészem boldog arcát. Valóban igaz barát.
Talán elhamarkodott kijelentés,de ők mind olyanoknak tűnnek,akiknek eszükbe sem jutna hátba szúrni,esetleg elárulni egymást. Ezért őszintén csodálom őket. A bátyám is ilyen,talán jól kijönnének.
-Haver,ideje menni,mert csúnyán el fogunk késni.-sóhajt Jimin,miután a mobilján csekkolja az időt.
-Máris? Ahhj,azt reméltem haza tudjuk kísérni előtte Giyát.-biggyeszti le ajkait a megszólított,és gyors kézfogással,tőlem pedig öleléssel búcsúzik,épp úgy,mint az izmos tag.
Mint megtudtam,ők a délutáni óráikat egy koreográfus társaságában töltik segédként. Azért küzdenek,hogy tánctanárok lehessenek,a mozgás és a zene a mindenük.
-Tudjuk-tudjuk,te mindig mindenben reménykedsz.-vigyorog barátja,majd húzni kezdi a megfelelő irányba. Eyesmileolnak egyet az irányunkba és szapora lépésekre kapcsolva megindulnak közös munkahelyükre.
További néhány kanyar után YoonGi is leszakad tőlünk,így kettesben maradok NamJoonnal. Egy darabig csendben lépkedünk egymás mellett,végül ő szólal meg elsőként.
-Tudsz arról,mit csinált,igaz?
-Igen.-felelem halkan,és a még néhol tükörfelszínű pocsolyákkal ékesített járda felé fordítom a tekintetem. Nem kell kifejtenie,kire vonatkozott a kérdés. Magyarázat nélkül is tisztában vagyok vele.
-Tanácsolt bárki bármit azzal kapcsolatban,hogy mit is kéne tenned?-érdeklődik,én pedig sóhajtva helyeslek.
-A bátyám...
-Rinie barátja,igaz?
-Ühüm.-bólintok.-Megtiltotta,hogy találkozzak Taevel.
-Akármennyire is rossz ezt mondani,de egyet kell értsek vele.-vágja rá Nam,mire meglepetten nézek fel szemeibe.-Sajnos...mindkettőtök érdekében.
Elszomorodva biccentek egyet,majd inkább az úton elhaladó autókat kezdem bámulni,hogy ne lássa a csalódottságomat. Nem is tudom miért,de nem ezt a választ reméltem. 

-Nézd,se neked,se neki nem lenne könnyű,ha túl közel kerülnétek egymáshoz. Nem sokat meséltél a gyerekkorodról vagy hasonlók,csak mostani dolgokról. Nem faggatlak,mindössze levonom a következtetést,hogy vannak rossz emlékeid. Akárcsak neki.-hadarja,én pedig ismét szótlanul,egy fejmozdulattal jelzem,hogy értem mire gondol.-Csak nem szeretném,hogy bármelyikőtök is újabbakat szerezzen belőlük.-sóhajt,én pedig halványan elmosolyodom. Aranyos,hogy ennyire szívére veszi a barátai dolgait.-Ő ragaszkodik,te nehezen kötődsz.
-Elég lehetetlen párosítás...-nevetgélek zavartan,keserű mosolyomat leplezve.
-Ahogy mondod.-húzza a száját,s megtorpan,ahogy az otthonomhoz vezető utolsó előtti sarkot is elérjük.-Most viszont mennem kell,és neked is tanulni kéne holnapra...
-Köszönöm a tanácsot.-búcsúzok halkan,Nam pedig vállon vereget és elindul visszafele,én pedig tovább lépkedek előre.

Elérem az utcánkra kanyarodó utolsó sarkot is,mikor megpillantom a lépcsőház előtt üldögélő alakot. Sötét kabátba burkolózott testtel bámul maga elé. Egy pillanat alatt felgyorsul a légzésem...aztán felötlik a gondolataimban a néhány perccel ezelőtti beszélgetésem NamJoonnal.  Felsóhajtok,és nehéz szívvel,feltűnés nélkül a hátsó bejárathoz indulok,cserben hagyva a magányosan várakozó TaeHyungot.