-Inkább üljünk le.-biccent Kook a nappali irányába,mire ajkamat harapdálva követem a helységbe,és levágom magamat a kanapéra.
-Szóval...a helyzet az,hogy mindent pontosan én sem tudok.-elhelyezkedik mellettem és malmozni kezd ujjaival. Ismerem ezt a gesztusát. Erősen gondolkodhat és ideges is lehet.-Rinie mesélte el nekem az egészet.- Bökd már ki!-unszolom magamban.-TaeHyung veszélyes ember. Beteg.-ejti ki nagy nehezen ajkain szavait.
-Pontosan...mire célzol ezzel?-kérdezem,hangom csengése idegen számomra. Mintha kívülállóként hallgatnám a beszélgetést. Talán a választól való félelem okozza.
-Volt egy barátnője,két évvel ezelőtt. Rin szerint jóformán össze voltak nőve. Csakhogy...-szünetet tart,míg az utcában elhaladó mentőautó fülsüketítő szirénái el nem halnak.-Nem tartott sokáig a dolog. A lány hamar ráunt. Elkezdte különböző,átlátszó indokokkal lemondani az invitálásokat a házukba. Majd később az összes találkát. Tae dühös volt. És a helyzet csak rosszabbodott. Mikor teljesen megszakította vele a kapcsolatot,vagyis istenhozzádot mondott,sem hagyta annyiban az ügyet. A munkahelyéről hazáig követte,minden egyes nap. Kérlelte,kezdjék újra;ne hagyja el.-úgy érzem,a torkomban keletkezett gombóc mostanra kitölti a levegő beáramlására szolgáló egész teret,a légzésem nehezebbé válik.
-Nem értem.-mondom halkan,megrázom a fejemet.-Miért lenne emiatt olyan veszélyes?
-Mikor egy alkalommal a lány zaklatásért való feljelentéssel kezdett fenyegetőzni...-folytatja figyelmen kívül hagyva.-Bedurvult. Megütötte,több sérülést is okozott neki. Végül a járókelők állították le. Rin elmondása szerint több hónapig pszichiáterhez kötelezték. Az ő határozata szerint kell nyugtatókat szednie.
Elhallgat,az én agyamban azonban továbbra is millió gondolat cikázik.
-Pontosan ezért nem szabad a bizalmadba engedned...Remélem,hogy megértettél.-töri meg végül Kook a kínos csendet,lezárásképp biztatóan megszorítja a kezemet,majd magamra hagy.
Hallgatnom kell rá,a bátyám. Nem szabad,hogy ez ennyire letörjön. Hiszen nem is történt semmi komoly közöttünk TaeHyunggal. Végeredményében nem csattant el az a bizonyos csók. Akkor miért...?Kétségbe ejt az apró tényező,az a parányi "mi lett volna,ha"...Elszomorít.
Az arcomra szorítom a legközelebbi díszpárnát és néma kiáltással vezetem le a feszültségemet.
Idióta vagyok. Bele sem gondoltam,hogy alig tudok róla valamit. Felesleges volt reménykednem,hogy kivétel lesz. A naivitás mögött végül mindig van valamilyen indok,ami miatt nem bízhatok.
A szobám felé lépkedve újabb gondolatok ütnek szöget a fejemben. Rin tud a legrészletesebben erről az egészről,mégis inkább támogatta,hogy találkozzak Taevel. Visszacseng a fülemben a bátyjához intézett szava,amivel el akarta élni,hogy elengedjen.:Emlékezz. Talán ő úgy gondolja,nem ismétlődnének meg a történtek.
Gyors mozdulatokkal cserélem le az iskolai egyenruhát. Túlságosan összezavarodtam.
Egy másodperc töredékéig,mintha színes szárnyak suhannának el a lemenő Nap utolsó sugaraival ékesített égen. Pillangó.
Letörlöm az arcomon végiggördülő kósza könnycseppet. Úgy érzem,felrobbanok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése