-Jól nézel ki.-mér végig büszkén mosolyogva JungKook,amint az egyenruhámban kicsoszogok a konyhába,hogy indulás előtt,reggeli gyanánt elrágcsáljak egy almát.
-Köszi.-felelem kimérten,és a gyümölcsbe harapva indulnék is vissza a szobámba,hogy folytassam a reggeli készülődést,de utánam szól:
-Mégis meddig fogsz ezen durcázni?-sarkon fordulok és tekintetét kerülve válaszolok.
-Megtiltottad,hogy találkozzak vele.-megrázom a fejemet.-Ez így nem igazságos.
-Nyomós okom volt rá...
-Nekem pedig jogom,hogy tudjam az indokot!-felelem megemelve a hangomat,ám inkább elkeseredetten,mint dühösen.
Nem válaszol,feltehetőleg gondolkodóba esik,mit mondjon. Gyors léptekkel viharzok vissza a négy fal közé,az egyetlen helyre,ahol biztonságban érzem magamat. Megállok az egész alakos tükör előtt,és végigpillantok magamon. A gimnázium második évét fogom ma megkezdeni,egy új helyre idegenként becsöppenve. Félek,ez észrevehető a rám visszapislogó elsápadt tükörképemen is.
Mennyivel másabb lenne,ha most itt állna mögöttem anya,a hajammal babrálna,és azt mondaná,"nincs félnivalód".
Visszacsöppenek a valóság aggasztó talajára,és sóhajtva rendezem copfba hosszú,szőke tincseimet. Akármennyire is neheztelek rá jelenleg,Kooknak igaza volt. "Ha felejteni akarunk,élni kell az új lehetőségekkel."
Telefonom rezgése szakít meg a gondolatmenetemben,meglepetten pillantok az üzenetet jelző képernyőre."Az első napon nem a legszerencsésebb elkésnünk,szóval told le a segged az utcára,mert itt hagylak.;)"-MinRin. Elmosolyodva vetek egy utolsó pillantást a külsőm végeredményére,majd táskámat a vállamra kapva az előszobába sietek,és felkapom a cipőmet.
-Sok szerencsét.-torpan meg mögöttem a kezeit idegesen tördelő bátyám,én pedig halványan elmosolyodva pillantok hátra az ajtóból.
A lépcsőházban a zajjal nem törődve trappolok végig,teljesen feldob a tudat,hogy nem egyedül kell megtennem az első lépéseket az új környezetemben.
-Sziaa!-Rin valósággal a nyakamba ugrik amint megpillant,láthatólag legalább annyira örül nekem,mint én neki.
-Rendes tőled,hogy eljöttél.-motyogom zavartan mosolyogva,amint egymás mellett lépkedve a gimnázium felé vesszük az irányt.
-Ugyan,semmiség. Alig várom,hogy jobban megismerkedjünk.-vigyorodik el,ezzel a mozdulatával pedig túlságosan is a bátyjára emlékeztet.-Egyébként,nem kell aggódnod. Vannak páran,akik nem túl jóindulatúak,de az osztály nagy része nem is vette fel a kapcsolatot senkivel a múlt tanév alatt. Inkább a tanulásra koncentrálnak.-ránt egyet vállain. Nos,ez Koreában egyáltalán nem meglepő,mégis örülök,hogy legalább egy ismerősre már szert tettem.
A tanév a szokásos nyitó "ünnepséggel" kezdődik,amely kis túlzással az igazgató végeláthatatlan és monoton beszédét foglalja magában. Ezek után a termekbe vonulnak az osztályok,közöttük a miénk is-bezsebelek néhány furcsálló,esetleg lenéző pillantást,de a legtöbbeknek elkerülöm a figyelmét-,majd az osztályfőnökünk maga mellé szólítva bemutat az osztálynak.
-Szeretném,ha jól érezné magát nálunk,és gyorsan befogadnátok a kis közösségetekbe.-pillant végig szigorúan az unott arcokon.Illedelmesen meghajolok,majd a Rinievel közös padunk felé sietek,hogy csendben helyet foglaljak.
Az elkövetkezendő órában ismerteti a tanév idei tervét,majd kihív egy fiút,akinek az utolsó betűig fel kell olvasnia a házirendet. A nap lassabban telik,mint amire számítottam,de végül az utolsó kicsöngő is elhangzik,a diákok pedig álmos,nyomott,peckes vagy éppen modellekhez hasonlatos léptekkel szállingóznak ki az épületből.
-Tavaly még nagyobb volt a lelkesedés.-kuncog Rinie amint kilépünk a folyosóra,de meglepetésemre nem a kijárathoz indul.
-Hova megyünk?-vonom kérdőre vonakodva.
-Kookieval megbeszéltük,hogy délután átjön,gondoltam Tae pedig örülne neked.-felvont szemöldökkel jelzem,hogy továbbra sem értem az összefüggést azzal,hogy miért tartunk az épület túlfelére.-Ilyenkor a haverjaival kosarazik a sportcsarnokban. Szerencséjükre a diri szó nélkül hagyja,pedig már egyikőjük sem tanul itt.-meséli,miközben benyit a kétszárnyas ajtón,és megpillantjuk a hat,mezben feszítő fiút,akik közül rögtön az ismerős alakra koncentrálódik a figyelmem,és ajkamat beharapva agyalok,mit is fogok ezért kapni a bátyámtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése