A kelleténél kicsit később jutok el a konyhába,így a készülődést sietős tempóban folytatom,s csak futó pillantást vetek a reggelijét készítő bátyámra. Mégsem kerüli el a figyelmemet a száján bujkáló vidám mosoly. A tegnapi beszélgetésünk után nem igazán értem,mi oka erre;de inkább nem kérdezek rá. Az idő hiánya mellett affinitást sem érzek hozzá,hogy megszólítsam.
Köszönés nélkül hagyom el a lakást,és ezúttal egyedül indulok végig az utcák pocsolyákkal tarkított sorain. Az esőt egyre erősebben ontja magából a borús,szürke ég;miközben a gimnázium felé haladok. Rinievel a bejáratnál akadok össze,halvány mosolyt festek az arcomra és viszonzom a köszönésnek szánt ölelését.
-Milyen órával kezdünk?-kérdezi ásítva,ahogy belépünk a csacsogó,néhány esetben megázott diákoktól nyüzsgő épületbe.
-Fizika.-felelem készségesen,és nem tudom megállni,hogy ne nevessek fel a savanyú arckifejezését látva.
-Ugye csak szivatsz?! Semmi kedvem a második napot kínzással kezdeni~...-panaszkodik,majd kis gondolkodás után felderül az arca.-Tudod mit,úgy is keveset aludtam az éjjel...
Elmosolyodom,de túl műre sikeredhetett,mert Rin felvont szemöldökkel von kérdőre.
-Minden okés?
-Persze.-biccentek relfexszerűen,majd hitetlenségét realizálva felsóhajtok.-Tegnap...
-Igen?
-Kook...elmondta azt,amit Taeről meséltél neki.
-Áh.-bólint,amolyan "mindent értek" stílusban.
-De van valami,amit nem értek.-pillantok fel rá.-Miért akartad akkor mégis tegnap,hogy találkozzak vele...?
A jelző csengő megakadályozza,hogy választ kapjak,Rinie megragadja a csuklómat és félhangosan szitkozódva,futólépésben terel az általam még nem ismert tanterem irányába.
Idegesen tördelem ujjaimat az óra minden egyes percében. A szigorú tanárnő mellett esélyünk sincs,hogy suttogva elmagyarázza nekem a dolgot,így csak néhány kétségbeesett pillantást tudunk váltani.
A terv szerint nagy vonalakban átismételjük a tavalyi anyagot,a fénytörés törvényeivel kezdve. El sem jutnak a tudatomig a tanórán elhangzó szavak,elgondolkodva bámulok ki az ablakon. Egy csapásra újra idegennek érzek mindent,ami körbevesz,pedig még ki sem ismertem a helyzetemet és a résztvevőit. TaeHyung...Többet gondolok rá a kelleténél. Neki talán fel sem ötlik a gondolataiban mindaz,ami történt.
Idegesen tördelem ujjaimat az óra minden egyes percében. A szigorú tanárnő mellett esélyünk sincs,hogy suttogva elmagyarázza nekem a dolgot,így csak néhány kétségbeesett pillantást tudunk váltani.
A terv szerint nagy vonalakban átismételjük a tavalyi anyagot,a fénytörés törvényeivel kezdve. El sem jutnak a tudatomig a tanórán elhangzó szavak,elgondolkodva bámulok ki az ablakon. Egy csapásra újra idegennek érzek mindent,ami körbevesz,pedig még ki sem ismertem a helyzetemet és a résztvevőit. TaeHyung...Többet gondolok rá a kelleténél. Neki talán fel sem ötlik a gondolataiban mindaz,ami történt.
Hallgatnom kell Kookra. Nem akarok még több gondot okozni azzal,hogy óvnia kell a meg nem történt botlásoktól,kirántani a még meg sem bántó emberek karmai közül,felsegíteni a nem bekövetkező esésekből...
Arra eszmélek,hogy a kicsöngő hangjára összerezzenek,és tekintetemet elhomályosítja az a bizonyos fátyol. Pislogok párat,hogy visszafojtsam könnyeimet,majd a füzetemet a táskámba süllyesztve Rin után indulok a folyosóra,hogy végre felelni tudjon a kérdésemre.
-A bátyám,legyen akármennyire idióta és köcsög,nem rossz ember.-kezdi halkan úgy,hogy rajtam kívül semmilyen érdeklődő fül ne tudja elcsípni a szavait. Hátát a szekrényeknél támasztja meg,és látszik,hogy erősen koncentrál.-Nem tudom mi történt akkor,miért vesztette el ennyire a fejét. Csak annak voltam szemtanúja,amin utána keresztülment.-jelentőségteljesen rám pillant.-És senkinek nem kívánom azt a vívódást. A saját büszkesége küzdött a bűntudatával. A pszichiáter kezelése fél évig tartott,és a neheze csak azután következett. Egy évvel ezelőtt...-még jobban lehalkítja hangját,szinte már suttogva folytatja.-Megpróbált véget vetni a saját életének.-nagyot nyelek,a hideg kiráz csak a gondolatától is,ahogy az általam látott folyamatosan vigyorgó srác a konyhakövön kuporog,késsel a remegő kezében,és zokogva szorítja mellkasa irányába...-Aztán talpra állt,és engedelmesen szedni kezdte a nyugtatókat. Ebben nagyon sokat segítettek neki a srácok,mindannyian tartották benne a lelket. Hálás vagyok ezért. Végül,újra az én beszólogatós tesómmá vált.-arcán egy pillanatra halvány mosoly suhan át.-Aztán,nem olyan rég megint hullámvölgybe került. Nem hiszem,hogy újra megfordulna a fejében az öngyilkosság gondolata,de...-tekintetével elsápadt arcomat fürkészi.-Igaz,eleinte osztottam a bátyád véleményét. Haragudtam Taere,mert attól féltem,minden megismétlődik. Sokat gondolkoztam erről. Tudom,hogy melletted nem történne meg ugyanaz vele,ami akkor,azzal a lánnyal. Megérzés.-ránt egyet a vállán,majd ellöki magát a szekrénytől és tovább indulunk a folyosón.-Kookie viszont továbbra sem akarja,hogy bármi közötök legyen egymáshoz...és az ő akaratával nem szállhatok vitába.-sóhajt.
-Ühümm.-nyögöm,a lábam elé bámulva,miközben elérjük a megfelelő termet. Egyre tanácstalanabbnak érzem magamat. Nem tudom mitévő legyek,mi lenne a helyes út. Betartani a bátyám tiltását,vagy a sarkamra állni? Fogalmam sincs. Egy biztos,utóbbi esetben könnyen orra bukhatnék...
A többi óra szinte észrevétlenül eltelik;ha valaki megkérdezné,egyikről sem tudnám megmondani,hogy miről is volt pontosan szó.Rég voltam ennyire dekoncentrált.
-Mondd,hogy végeztünk mára...-ásít egyet Rinie.
-Öhm,már kijöttünk a suliból.-világítok rá a tényre értetlenül,de határozottan leint.
-Hallani akarom.
Elmosolyodom,majd komoly tekintettel nézek szemeibe.
-Hazamehetünk.
-Máris jobb.-vigyorodik el vörös haját átdobva válla felett,én pedig fejcsóválva fordulok vissza a bejárat irányába,ahonnan ismerős alakok közelednek,sporttáskákkal a vállukon. Egy pillanatra megrémülök,de gyors számolás után megkönnyebbülve sóhajtok egyet. Csak öten vannak,Tae nincs velük.
-'Reggelt.-lép közelebb elsőként Jimin,zsebre tett kezekkel,Rin pedig a fejét fogva hűti le.
-Hülye,3 óra múlt.
-Én is örülök neked.-nevetek HoSeokra,aki valósággal a nyakamba ugrik,és feltehetőleg a maradék szuszt is készük kinyomorgatni belőlem. Kezdem úgy érezni,amint felbukkannak nem marad nyomott a hangulatom.
-Ebédelni indultunk a szokásos helyre,nem jöttök?-mosolyog kedvesen a legidősebb srác,mire a barátnőm-megkockáztatom így titulálni...-elégedetlenül csettint egyet a nyelvével.
-Bocsi skacok,de találkozóm van JungKookkal.-arcán enyhe pír jelenik meg.-Ma vagyunk egy hetesek,és elhívott egy étterembe...-így már világos a bátyám reggeli mosolygombóc viselkedése.-Viszont,Giyának semmi dolga,nem igaz?-folytatja,én pedig zavarba jövök a rám szegeződő szempárok vizslatásától.
-I-igaz...
-Király!-csillan fel NamJoon szeme.-Majd jól teletömjük kajával,úgyis olyan sovány...-vigyorog,mire Rinie vállon vereget.
-Csak vigyázz,nehogy lelépjenek,mikor a számlára kerül a sor...-súgja a fülembe.-Holnap találkozunk.-kuncog,majd gyors léptekkel elsiet a társaságtól.
Megszeppenve indulok tovább az ötös fogat mellett lépkedve.
-Nem olyan puccos meg népszerű,de iszonyat jó a kaja.-újságolja izgatottan a csapat reményeként megismert fiú.
-Csak azért mondja,mert a nagyszüleié a hely.-mormogja YoonGi és az égre néz,majd arcát a nyaka köré tekert pufi sálba fúrja.-Legalább már nem esik.
Félszegen bólintok. A két nappal ezelőtti énem tuti elfutott volna ezt a csapatot látván. Most pedig,nem tudom mit gondoljak. Végül is,farkaséhes vagyok.
Arra eszmélek,hogy a kicsöngő hangjára összerezzenek,és tekintetemet elhomályosítja az a bizonyos fátyol. Pislogok párat,hogy visszafojtsam könnyeimet,majd a füzetemet a táskámba süllyesztve Rin után indulok a folyosóra,hogy végre felelni tudjon a kérdésemre.
-A bátyám,legyen akármennyire idióta és köcsög,nem rossz ember.-kezdi halkan úgy,hogy rajtam kívül semmilyen érdeklődő fül ne tudja elcsípni a szavait. Hátát a szekrényeknél támasztja meg,és látszik,hogy erősen koncentrál.-Nem tudom mi történt akkor,miért vesztette el ennyire a fejét. Csak annak voltam szemtanúja,amin utána keresztülment.-jelentőségteljesen rám pillant.-És senkinek nem kívánom azt a vívódást. A saját büszkesége küzdött a bűntudatával. A pszichiáter kezelése fél évig tartott,és a neheze csak azután következett. Egy évvel ezelőtt...-még jobban lehalkítja hangját,szinte már suttogva folytatja.-Megpróbált véget vetni a saját életének.-nagyot nyelek,a hideg kiráz csak a gondolatától is,ahogy az általam látott folyamatosan vigyorgó srác a konyhakövön kuporog,késsel a remegő kezében,és zokogva szorítja mellkasa irányába...-Aztán talpra állt,és engedelmesen szedni kezdte a nyugtatókat. Ebben nagyon sokat segítettek neki a srácok,mindannyian tartották benne a lelket. Hálás vagyok ezért. Végül,újra az én beszólogatós tesómmá vált.-arcán egy pillanatra halvány mosoly suhan át.-Aztán,nem olyan rég megint hullámvölgybe került. Nem hiszem,hogy újra megfordulna a fejében az öngyilkosság gondolata,de...-tekintetével elsápadt arcomat fürkészi.-Igaz,eleinte osztottam a bátyád véleményét. Haragudtam Taere,mert attól féltem,minden megismétlődik. Sokat gondolkoztam erről. Tudom,hogy melletted nem történne meg ugyanaz vele,ami akkor,azzal a lánnyal. Megérzés.-ránt egyet a vállán,majd ellöki magát a szekrénytől és tovább indulunk a folyosón.-Kookie viszont továbbra sem akarja,hogy bármi közötök legyen egymáshoz...és az ő akaratával nem szállhatok vitába.-sóhajt.
-Ühümm.-nyögöm,a lábam elé bámulva,miközben elérjük a megfelelő termet. Egyre tanácstalanabbnak érzem magamat. Nem tudom mitévő legyek,mi lenne a helyes út. Betartani a bátyám tiltását,vagy a sarkamra állni? Fogalmam sincs. Egy biztos,utóbbi esetben könnyen orra bukhatnék...
A többi óra szinte észrevétlenül eltelik;ha valaki megkérdezné,egyikről sem tudnám megmondani,hogy miről is volt pontosan szó.Rég voltam ennyire dekoncentrált.
-Mondd,hogy végeztünk mára...-ásít egyet Rinie.
-Öhm,már kijöttünk a suliból.-világítok rá a tényre értetlenül,de határozottan leint.
-Hallani akarom.
Elmosolyodom,majd komoly tekintettel nézek szemeibe.
-Hazamehetünk.
-Máris jobb.-vigyorodik el vörös haját átdobva válla felett,én pedig fejcsóválva fordulok vissza a bejárat irányába,ahonnan ismerős alakok közelednek,sporttáskákkal a vállukon. Egy pillanatra megrémülök,de gyors számolás után megkönnyebbülve sóhajtok egyet. Csak öten vannak,Tae nincs velük.
-'Reggelt.-lép közelebb elsőként Jimin,zsebre tett kezekkel,Rin pedig a fejét fogva hűti le.
-Hülye,3 óra múlt.
-Én is örülök neked.-nevetek HoSeokra,aki valósággal a nyakamba ugrik,és feltehetőleg a maradék szuszt is készük kinyomorgatni belőlem. Kezdem úgy érezni,amint felbukkannak nem marad nyomott a hangulatom.
-Ebédelni indultunk a szokásos helyre,nem jöttök?-mosolyog kedvesen a legidősebb srác,mire a barátnőm-megkockáztatom így titulálni...-elégedetlenül csettint egyet a nyelvével.
-Bocsi skacok,de találkozóm van JungKookkal.-arcán enyhe pír jelenik meg.-Ma vagyunk egy hetesek,és elhívott egy étterembe...-így már világos a bátyám reggeli mosolygombóc viselkedése.-Viszont,Giyának semmi dolga,nem igaz?-folytatja,én pedig zavarba jövök a rám szegeződő szempárok vizslatásától.
-I-igaz...
-Király!-csillan fel NamJoon szeme.-Majd jól teletömjük kajával,úgyis olyan sovány...-vigyorog,mire Rinie vállon vereget.
-Csak vigyázz,nehogy lelépjenek,mikor a számlára kerül a sor...-súgja a fülembe.-Holnap találkozunk.-kuncog,majd gyors léptekkel elsiet a társaságtól.
Megszeppenve indulok tovább az ötös fogat mellett lépkedve.
-Nem olyan puccos meg népszerű,de iszonyat jó a kaja.-újságolja izgatottan a csapat reményeként megismert fiú.
-Csak azért mondja,mert a nagyszüleié a hely.-mormogja YoonGi és az égre néz,majd arcát a nyaka köré tekert pufi sálba fúrja.-Legalább már nem esik.
Félszegen bólintok. A két nappal ezelőtti énem tuti elfutott volna ezt a csapatot látván. Most pedig,nem tudom mit gondoljak. Végül is,farkaséhes vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése