13.fejezet:Aggodalom

Szinte észrevétlenül suhanok át az álmok világába,a valóság szilárd talajára való visszatérés azonban nem megy ilyen könnyen. Álmos pillantással tekintek a csengőhangom lejásztó mobilomra,az első gondolatom persze Ő.
Csalódottságomat leplezve fogadom a hívást,amelyet TaeHyung helyett HoSeok kezdeményezett az irányomba.
-Sziaa.-hallom meg a jellegzetes,életvidám hangot,melynek hatására magam is elmosolyodom kissé.
-Szia,mi újság?
-A srácokkal szervezünk este egy kis összejövetelt,és jó lenne,ha te is jönnél. Lesz pár haverunk,akiket még nem ismersz,de remélem,emellett is számíthatunk a jelenlétedre.
-Öhm...-megdörzsölöm a szemeimet.-Nem is tudom...
-Naaa,JungGi~.-győzköd lelkesen.-Légyszi,tökre örülnénk mindannyian.
-Mindannyian?-kérdezek vissza óvatosan.
-Aham. Nam kért meg rá,hogy hívjalak fel;az ötlet YoonGitól származik;Jimin vigyorogva helyeselt rá,Jin hyung meg amúgy is szereti,ha több szájra készíthet nassolnivalót. Én meg tudod,hogy mindig örülök neked.-ahogy gondoltam. TaeHyungot nem említi.
-Köszi.-veszek fel vidámabb hangnemet. Tényleg rendes tőlük,hogy gondoltak rám.
-Na,nyolckor Naméknál?
-Nem tudom hol lakik.-vallom be kínosan megköszörülve a torkomat.
-Rin és a bátyád is jönnek,hárman csak ide fogtok találni.-kuncog.-Ők tudják a címet. Szóval?
-Ott leszek.-adom be a derekamat sóhajtva. Jó ég,pont ebben a hangulatban kell az életem első házibulija felől való izgulás is.
-Kiráály! Akkor este.-köszön el,majd megszakítom a hívást.
Ledobom a mobilom magam mellé és elgondolkozva lépkedek az ablakhoz. Már nyoma sincs az iménti álmosságomnak. Szokatlan is volt,hogy délután le tudtam pihenni,ha mindössze pár percre is. Ez csak akkor jellemző rám,ha beteg vagyok,vagy ha valami nagyon nyomaszt.
Jelen esetben egyértelműen az utóbbiról volt szó. Most pedig már nem csak Tae,de az estém kimenetele miatt is aggódhatok. Belegondolva nem volt a legjobb ötlet beleegyezni a dologba. De még mindig ez a kisebb gond.
Bárcsak tudnám,mi van Vele...

/TaeHyung szemszög/

Felesleges ezért sírnom,de nem tudom visszafojtani...Gyenge.
Ajkaim néma kiáltást formálnak,és a csempe hűs felülete sem képes ellensúlyozni az arcomon végiggördülő könnyek maró forróságát.Ordítani akarok,de nem tehetem,meghallanának... Gyáva. 
Azt hittem,Ő majd meghallgat,és nem hisz el mindent az igazság teljes tudata nélkül. Bár a helyében magam sem hinnék egy ilyen alaknak...Őrült.Ő nem tehet semmiről. Nekem kellett volna az elejétől kezdve tudatni vele,az én számból kellett volna hallania mindent két évvel ezelőttről és azt is,miért történt mindaz akkor.

-TaeTae?-kopogtat a fürdőszoba ajtaján YoonGi.-Mióta vagy itthon?
Kell néhány pillanat,mire összeszedem magamat annyira,hogy válaszolni tudjak.
-Pár perce,mindjárt megyek.
-Okés,akkor szólok Rinnek,hogy megvagy. Idegesnek tűnt,ugyan nem értem miért. Ja,meg a srácoknak,hogy várjanak meg minket. Nélkülem aztán el nem dönthetik,hogy mi legyen este...-sóhajtva konstatálom távolodó lépéseinek hangját,majd tekintetem a kezemre siklik,amellyel eddig az arcomat takartam. A saját vérem színezi vörösre,üvegszilánk azonban láthatóan nem fúródott a sebbe.
Feltápászkodom a padlón kuporgó helyzetemből,majd a mosdókagylóhoz lépek,és elkezdem lemosni róla az árulkodó folyadékot,majd az arcom következik,a könnyekkel kevert vértől való megszabadulással. Kár,hogy a víz nem tisztítja meg a tetteket is.
Végeztemmel a többieket rejtő nappali helyett a szobám felé indulok,hogy magamra vegyek egy hosszú pulcsit,amellyel könnyedén eltitkolhatom majd a kezemmel történteket.

-Merre jártál,te megveszekedett barom?-lép elém vészjósló tekintettel a húgom,mire vállat vonok.
-Mégis miért?-egészen jól megtanultam közömbösséget tettetni a pszichiáternél töltött beszélgetések alkalmával.
-JungGi kérdezte merre vagy,én meg azt hittem történt valami...-arcomat vizslatja.
-Nem. Semmi.-a nevét hallva összeszorul a gyomrom,de sikerül hihetően tartanom a szerepet,miközben ledobom magam a kanapéra,a fájó kezemet továbbra is takarva a ruhadarabbal,és előveszem a mobilomat.

Nem hallom meg HoSeok közleményét,miszerint pont beszélt vele és ő is jön este. Amint megpillantom a "nem fogadott hívás tőle:Giya" értesítést,összeszorított ajkakkal a képernyőre meredek,és minden mást kizárok.
Nem kereshetem többet. A legkevésbé akkor sérül,ha távol marad tőlem.
-Hívott valaki?-a mellém ereszkedő NamJoon hangjára összerezzenek,és a készüléket a zsebembe süllyesztve megrázom a fejemet.
-Senki.
Senki. Addig kell innom ma este,míg így nem emlékszem majd rá.

12.fejezet:Füstölgő cigaretta

A lakásba felérve nyugodtnak szánt mozdulattal lerakom a vásárolt dolgokat a konyhapultra,majd a szobám felé iszkolok.
-Hol jártál ennyi ideig?-Kook gyanakvó tekintete megállít,mielőtt még eltűnhetnék előle.
-Csak összeakadtam egy osztálytársammal,és váltottunk pár szót...-felelem közömbösen.
-Hm. Szokatlan tőled,de jó hallani,hogy ennyire barátkozós...lettél.-nem tetszik,ahogy kihangsúlyozza az utolsó szót. Magam is tisztában vagyok vele,mennyire máshogy viselkedek mostanában. Az viszont még jobban zavar,hogy ennek ellenére látszik,teljes mértékben hisz nekem. Hát persze. Miért is jutna eszébe,hogy a visszahúzódó,csendes húga hazudna neki? Ráadásul ma már másodjára. Borzalmas vagyok.
-Ühüm.-mosolygok halványan,majd folytatom a menekülést,ezúttal sikeresen. A szobámba érve hanyatt vágódom az ágyon és lehunyom a szememet.
Még érzem ajkai ízét a sajátomon.

Eszembe jut.

Nagyinak volt egy története,amit összesen egy alkalommal mesélt el nekem.
Azon a héten késve mentem hozzá,szomorúnak látszott. Bocsánatot kértem,de legyintett. "Hagyd,nem miattad." Addig kérleltem,míg el nem árulta:a helyzet emlékeztette arra az esetre.
-A legostobább az egészben,hogy már nem emlékszem,miért haragudtam rá.-kezdte nevetgélve.-Ami viszont megmaradt bennem,hogy egy nap dühösen indultam haza,nélküle. Csókkal köszönt el tőlem,én azonban nagyon hamar eltoltam magamtól. Még most is élénken él bennem a kép az akkori,csalódott szempárról,amely rám szegeződött.-kinézett az ablakon,a forgalmas úton végighaladó,ingerülten dudáló,ráérősen araszoló vagy épp őrülten száguldó autósokat figyelte.-Késő délután volt,péntek,azt hiszem...Pontosan. Hiszen péntekenként aludt nálam,minden héten.-biccentett,megerősítve önmagát.-Tudtam,hogy aznap nem fog jönni.-halkult el,arcán végigfutott a múlt hűs szellőjének érintése.-Gondolkodás nélkül nyitottam be a legközelebbi dohányt árusító üzletbe. Pedig nem vallott rám az ilyesmi. Egyetemista koromban jártam már,mégsem volt soha egy szál sem a számban. De tudod,Giya...-pillantott rám bekönnyesedett szemmel.-Elviselhetetlen volt. Még éreztem az ajkai ízét a sajátomon. Elszívtam a fél dobozt,mire hazaértem. Szóltam a szüleimnek,hogy sétálni megyek. Nem kérdezték,hol hagytam a Nagyapád,én pedig nem mertem többet mondani,nehogy beszéd közben megérezzék rajtam a füstöt. Így hát útnak indultam,a zsebemben ott lapult a maradék fél doboznyi.
Végig csak azon gondolkoztam,hogy inkább hálásnak kéne lennem,amiért elvisel;amiért ha játszom a sértődöttet is,megcsókol;tudod,szeszélyes nőszemély voltam akkoriban,sok-sok gonddal és még több hibával...-mosolya keserűséget rejtett,de ott lappangott benne az az általános derű is,amely olyannyira jellemző volt rá. "Az emlék okozza a szokatlan töltetet.-gondoltam."

-Mire sikerült legyőznöm a saját hiúságomat és rávenni magamat,hogy átmenjek hozzájuk,és bocsánatot kérjek,bőven beesteledett. Arra eszméltem,hogy az utolsó csikket szorongatom az ujjaim között. Ledobtam magam mellé és futásnak eredtem. Hozzá...Soha többet nem gyújtottam rá.De biztos vagyok benne,hogy akkor még füstölgött az a csikk,talán ez volt a szerencsém,épp időben cselekedtem. Hiszen az utolsó volt.-komolyan felém fordult,tapasztalatot sugárzó íriszével vizslatott.-Sose hagyd kialudni. Akkor már késő lesz.







Az arcomon végiggördülő könnycsepp rángat vissza a jelenbe. Meg kellett volna hallgatnom.
Ideges mozdulattal nyúlok a mobilom után,hogy kikeressem a névjegyzékben TaeHyung számát. Hívást kezdeményezek,majd ajkamat beharapva emelem fülemhez a készüléket.
A hangrögzítő gépi,monoton hangja most a szokásosnál is jobban elkeserít. De miért nem elérhető? Ijedten fut végig agyamon a gondolat:remélem nem csinált még nagyobb hülyeséget az üveg betörése után. Ha kárt tesz magában...
Rin. Ő talán tudja.
Hívni nem merem,minden bizonnyal elsírnám magamat közben,nem akarom a szívbajt hozni rá. Hiszen fényes nappal van. Nem tűnhetett el csak úgy...
Szerencsére gyorsan reagál az üzenetemre. "Nincs itthon. Miért kérdezted?!"
Csalódottan hanyatlok vissza az ágyneműre,és arcomat a párnám puha,fehér felületébe fúrom.
Hagytam volna kialudni...?

DÍJ ~off bejegyzés~

Sziasztok!^^
A blogra Herczeg Viktóriától,a Bangtan Girl and Boys fanfiction írónőjétől kaptam egy díjat. Nagyon megörültem,iszonyúan jól esett,és szeretném ezúton megköszönni neki.<3

Szabályok:
-Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad.
-Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad.
-Írj 12 dolgot az illető blogjáról.
-Írj 12 dolgot a saját blogodról.
-Válaszolj a 12 kérdésre.
-Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban.
-Kommentelj annak a blogján egy fejezethez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jár a visszajelzés.
    Ez lehet kritika, véleményezés, a lényeg, hogy építő jellegű legyen.
-Cseréljetek linket.
-Küldd tovább 12 embernek a díjat.
-Tedd ki a plecsnit jól látható helyre úgy, hogy az én blogomra vezessen.

Olvashattok a díjról bővebben ide kattintva.

12 dolog a Bangtan Girl and Boys fanfictionről:

1. A történet elején a főszereplő egy meghallgatásra megy,amelyről sikeresen elkésik.
2.JungKook első megszólalásra cinikus vele annak ellenére,hogy nem ártott neki.
3.A főszereplő lány Iseul,becenevén Seul,és 16 éves.
4.A történetben felbukkan a GOT7,és az Exo is.
5.A maknaeveal ellentétben a többi tag kezdettől kedves Seullel.
6.A lány nem említi egyből az apja pozícióját a fiúknak,csak,miután felvették.
7.Kookot számtalanszor titulálja gyerekesnek.
8.V már kezdetektől dongsaengnek szólítja őt.
9.Jimin a másik kulcsfontosságú férfi szereplő a történetben.
10.Szerelmi háromszög is kialakul a részek során.
11.Sütiék boldogságának egyik akadályozója a fiú debüt előtti barátnője is.
12.A történet egyik momentuma a liftben ragadás.

12 dolog az Illusionről:
1. A fiúk nem,mint a BTS tagjai szerepelnek benne.
2.A főszereplő lány JungGi,becenevén Giya.
3.A legfontosabb férfi szereplő TaeHyung,és JungKook.
4.Utóbbival alkot testvérpárt Giya.
5.Viszonylag sok visszaemlékezés található a történetben,az emlékeknek mindig jelentősége van.
6.Drámaként tudnám besorolni,vannak benne viccesebb pillanatok,de nem annyira jellemző.
7.Rinie az első igazi barát a lány életében.
8.A történet során sokat formálom a karaktereket,mert minden őket ért hatás befolyásolja őket,legyen az negatív vagy pozitív.
9.TaeHyungnak nyugtatókat kell szednie a történetben.
10.Az emlékeken kívül az álmoknak van még benne fontos szerepe.
11.Szinte minden fejezetnél található kép illusztrációként,ezeken mindig szerkesztek mielőtt beillesztem őket.
12.A fici eleje a nyári szünet végén játszódik.

Válasz a 12 kérdésre:

1.Mit gondolsz Seul-ről?
 -Szimpatikus a karaktere,és tetszik a neve is.

2. Kivel látnád szívesebben Seult, JungKookal vagy Jiminnel? Esetleg valaki mással?
 -JungKookkal látnám szívesebben.^^

3. Izgalmasnak találod a blogomat?
 -Igen.:)

4. Szerinted miért kell a fiúknak ilyen hamar haza menniük?
 -Hááát,nincs ezzel kapcsolatban még különösebb teóriám.:)

5. Szerinted Jackson és Hyolyn között lesz valami?
 -Nem tudom,de kíváncsian várom a fejleményeket.:)

6. Mit gondolsz Seul apja és a lány közötti békülésről?
 -Végeredményében örülök a békülésnek.

7. Szerinted lesz még valami Jimin és Seul között?
 -Úgy gondolom igen.

8. Mit gondolsz JungKook exe felbukkanásáról?
 -Nem örültem neki. :P

9. Mit gondolsz Seul és JungKook kapcsolatáról? -Eleinte(Kook viselkedése miatt) nem tetszett a dolog,de a történet haladásával-és a kapcsolatuk javulásával-megkedveltem a párosukat.

10. Milyennek találod az írásomat?
 -Sokat fejlődött az első részek óta,építő kritikaként csak a helyesírásra tudnám felhívni a figyelmet,egyébként nagyon tetszik.^^

11.Egy tizes skálán mennyire tetszik a ficim?10\?
 -8.:)

12.Továbbra is fogod követni a blogom?
 -Igen.^^

Az én 12 kérdésem:
1. Mit gondoltál a prológus elolvasása után?
2.Melyik a szimpatikusabb testvéri kapcsolat,Giyáé és Kooké;vagy Riné és TaeHyungé?
3.Volt olyan pillanat,amikor untatott a történet,vagy túl soknak érezted a drámát? Ha igen,mikor?
4.Melyik karaktert kedveled legkevésbé?
5.Szerinted melyik a legjobb visszaemlékezéses részlet?
6.Mit gondolsz,mi lehet TaeHyung indoka a múltbéli tettére?
7.Mennyire kedveled a történetben található leíró részeket?
8.És amikor kicsit hosszabban kaphatunk bepillantást JungGi gondolataiba?
9.Túlzásnak,vagy inkább aranyosnak tartod Kook testvérként való viselkedését?
10.A pillangós momentumoknak szerinted lehet jelentősége a későbbiekben?
11.Összegezve,véleményeznéd röviden a ficit?
12.Szerinted a továbbiakban is olvasni fogod?

Az én díjazottam:
http://letsplaychoice.blogspot.ro/

11.fejezet.:Miért

-Szia.-feleli mosolyogva. És ez megrémít. Nem a száján kiejtett szó,sokkal inkább az arckifejezése. Van benne valami,ami nem jellemző rá. A szemei örömöt tükröznek,de a mosolya más. Idegesség lenne...?
-Tudom,hogy már réges-rég ide kellett volna jönnöm,és nem a hátsó ajtón járkálni csak azért,mert te itt...-megakadok a kínos,hadarós szabadkozásban,amint karjaiba zár. Meglep,és egyből torkomra forr a szó. Pedig minden oka meglenne neheztelni,vagy legalábbis kérdőre vonni. Egyik kezemben a vásárolt dolgokat tartalmazó szatyor,a másikkal pedig a táskám szíját szorongatom. Most nagy erőfeszítésembe kerül,hogy egyiket se ejtsem el,csak szép lassan a lépcsőre engedjem,majd visszaöleljek. Végigsimítok széles hátán. Utálom.
Utálom,hogy minden gondolatomat elvágja az ilyen mozdulataival,és meg sem tudok szólalni. Utálom,hogy esélyem sincs tiltakozni ellene,és azt legfőképp utálom,hogy valamiért nem akarok. Utálom,hogy felelőtlen vagyok,amikor a közelemben van,és mégsem húzódom el.
-Már tudsz arról,mi történt két évvel ezelőtt,igaz?-kérdezi Tae,és lassan elenged,hogy aztán fürkésző tekintetével vizslathasson.
-Igen,de...-folytatnám,ám ismét félbeszakít.
-Őrültnek tartasz?-a hangja ismét valami szokatlant tükröz. Leginkább nyugtalansággal kevert agresszióval tudnám jellemezni.
-Nem.-nézek határozottan szemeibe. Felvonja egyik szemöldökét.-Nem hazudok.
-Értem...-tovább fürkészi arcomat,amitől kezdek zavarba jönni. Miért nem érzem magam megkönnyebbültnek most,hogy ezt kimondtam?
-Miért vagy itt?-én teszem fel a következő,és egyre kínosabb kérdést.
-Látni akartalak.-vonja meg a vállát félszegen mosolyogva.-És...úgy gondolom,hogy a miértje nélkül nem ismered az egész történetet.-teszi hozzá vonakodva.
-El fogod mondani...?-kicsit elhalkulok ahogy biccentését követően újból közelebb hajol,automatikusan hátrálnék de karjával már rutinosan akadályoz ebben. Elvigyorodik ijedt képemen.
-Nem csókolhatlak meg?
-M-még korai lenne.-elfordítom a fejemet hogy ne lássa,mennyire elvörösödtem. És megint,mintha képzelődnék,egy pillanatra felbukkannak az apró,színes szárnyak. Tisztán látom a szemem sarkából,de mire megütköznék rajta,már nyoma sincs a jelenségnek.
-Szerintem nem.-ajkai egy másodperc figyelmetlenségem hatására rálelnek az enyéimre,egyik kezével arcomat szembe fordítja magával,így becézget tovább. Leblokkolok,fel sem fogom mi történik körülöttem. Nem jut eszembe elhúzódni. Nem érzek mást,csak a pillangókat a gyomromban és az ajkait az ajkaimon.
Az idill azonban nem tart sokáig,ugyanis megszólal a telefonom...mint mindig,a lehető legrosszabb pillanatban. Francba. Elhúzódom,és fülemhez emelem a mobilt.
-Hol a fenébe vagy már?!-Kook ingerült. Ajjaj.
-E-egy perc és hazaérek.-felelem,miközben nagyon igyekszek,hogy ne remegjen meg a hangom.
-Ajánlom is. Már azt hittem,történt veled valami...-fújtat,majd megszakítja a hívást.
-Mennem kell.-kapom fel a cuccaimat és a bejárat felé indulok,de TaeHyung a csuklómnál fogva húz vissza.
-Még el sem mondtam amit akartam.
-Sajnálom...-nézek rá esdeklőn,majd arra számítva,hogy elenged,ismét ellépek tőle.
-Azt mondtad nem tartasz őrültnek!-nekiránt a falnak,a hátam fájdalmasan csapódik a felülethez.
-Mert nem tartalak.-felelem halkan.
-Akkor miért nem hallgatsz meg?!-szinte már kiabál,én pedig kétségbeesetten mentegetőzni kezdek.
-Meg foglak,de most mennem kell,engedj...-kérlelem,aztán eszembe jut az alkalom,amikor Rinie hatott rá egy bizonyos szóval:-Emlékezz.
-A picsába...-sziszegve szitkozódik,majd lassan elenged. Ajkamat beharapva fürkészem egy pillanatig,végül sarkon fordulva belépek az épületbe,és sietve elindulok.Bepötyögöm a kódot,amellyel a köztes ajtón átjutok a lépcső területéhez és fellépek az első fokra.
-A picsába!!-káromkodik újból,ezúttal már kiáltva,a csattanást követően pedig üvegszilánkok csörömpölése és hátráló lépések zaja üti meg a fülemet.

Rémülten pillantok hátra,a látvány pedig lesokkol. Az üvegajtón keletkezett lyukon keresztül pár pillanatig még látom TaeHyung ziháló alakját,aki vérző öklét kabátjával takarva futásnak ered.