3.fejezet.:Bizalom

Jólesőn kortyolok bele a jegeskávémba és tekintetemet óvatosan a velem szemben mosolygó TaeHyungra emelem. Mi ütött belém? Már azzal zavarba tudott hozni,ahogy néz.
-És mondd,miről szoktatok beszélgetni egy sráccal így,az első találkán?-kérdezi,ezzel pedig több szempontból is meglep. 

Egyrészt,ezek szerint a szemében jelenleg egy randevún ücsörgünk,Ő minden görcsösség nélkül,kedvesen;én pedig Rin hajához hasonlatos színt öltve az arcomra. Megkönnyebbülést érzek ennek tisztázása végett. Másrészt viszont megütközöm.
-Nincs...semmi tapasztalatom ebben.-zavarodottságomban oldalra fordítom a fejemet,és az ablakon át az utcára tekintek. A déli,meleg napsugarak meg-megcsillannak a magasabb épületek ablakain,majd visszaverődve érkeznek különböző pontokra az utcán,így alkotva azt a bizonyos fényjátékot,amelyben szívesen elmereng az ember.
-Hm...-húzódik szája huncut félmosolyra.
Segít a helyzetemen,hogy maga rukkol elő a témákkal,sosem hagy sokáig hallgatni,a kínos csendet mindig megtöri egy újabb ötlettel. Nem tudom hova tenni az érdeklődő nézést,amellyel az órákon át húzódó beszélgetésen keresztül arcomat fürkészi. Logikátlannak tartom,hogy valami felkeltse az érdeklését rajtam,bennem. Én ugyanis nem játszom az elérhetetlent,nem húzom az agyát. Egyszerűen zárkózottabb vagyok az átlagnál,és legtöbbször bizalmatlan az ismeretlennel szemben.
Pontosan az utóbbi miatt feszélyez,hogy bár rólam sokat kérdez,Ő alig árul el újat magáról;így nem tudom kiismerni. De valahogy feledteti velem az az édes nevetés,amit olyan sokszor hallat a percek alatt.Az idő rohanása fel sem tűnik,és mire kilépünk a kávézó ajtaján,a Nap sugarai már a kora esti,halvány változatra csillapodva simogatják lágyan a környező házak falait.

Hazáig kísér,én pedig elgondolkozva lépkedek magas alakja mellett a járdán.Talán meg fogom bánni,csalódni fogok. Még nem tudok róla elég dolgot,mindezek ellenére megkockáztatom a kijelentést:bízhatok benne.
-Számíts a keresésre.-torpan meg vigyorogva a lépcsőház előtt,és zsebébe süllyeszti telefonját,amelybe kérésére előzetesen remegő kezekkel elmentettem a számomat.-Jóéjt.-lép nagyon közel hozzám,és mikor automatikusan biztonságos távolságba hátrálnék,ezt megakadályozván derekamra simítja egyik kezét,majd arcomhoz hajolva óvatos puszival búcsúzik. Néhány pillanatig kikerekedett szemeimet nézi mosolyogva,aztán lassan elengedve ellépdel a megfelelő irányba.

Hosszú ideig ácsorgok és rég eltűnt körvonalai után bámulok,már beköszönt az este a városra,végül egy érintésre rezzenek össze.
-Miért vagy idelent?-vonja fel egyik szemöldökét Kook,és maga után húz az emeleti lakásunkba.
-Taevel voltam.-terülök el a kanapén,és remélem,hogy nem kell beszélnem neki a mai napról. Amellett,hogy életem első ilyen jellegű találkáját éltem át,az emléket sem szívesen említeném,ami a parkban rémlett fel bennem.
-Azt hittem beiratkozni küldtelek el itthonról.-ráncolja homlokát a bátyám,és megáll felettem.

Nem kerüli el a figyelmemet,hogy feltűnően sokszor érinti meg ajkait,egyszer nyelvével is,míg a válaszomat várja kitartóan. Bár nem tapasztalatból,de tudom,mit jelez ezekkel a mozdulatokkal. Elmosolyodom. Ezek szerint jól halad a dolog kettejük között.
-Elintéztem azt is,amit kértél!-tiltakozok és ülő helyzetbe tornázom magamat.-Csak találkoztunk és...
-Nézd,Giya.-szakít félbe sóhajtva és helyet foglal mellettem.-Rinivel jó néhány témát kitárgyaltunk,nem volt ez alól kivétel a bátyja sem. Azt akarom,hogy ne találkozz vele.-közli kertelés nélkül.-TaeHyung nem olyasvalaki,aki mellett nem fogsz sérülni.