-Nem veszi fel.-rázza meg a fejét Rin miután csalódottan megszakítja a hívást,Kook pedig átkarolja derekánál,látom,hogy minden izmában feszült az idegességtől.
-A picsába már.-szitkozódom hajamba túrva és szememmel a sötét háttérbe burkolózott épületet kezdem kémlelni. Az eső elállta ellenére is csak kevesen tartózkodnak rajtunk kívül a kertben,mégis fullasztónak érzem a légkört.-Akkor is,valahol odabent kell lenniük...
-Attól még,hogy ezt ismételgeted,kurvára nem fognak maguktól felbukkanni.-vágja rá JungGi bátyja,én viszont nem felelek,mert tudom,hogy jogosan dühös. Ha nem sodortam volna veszélybe a húgát...Ha nem lennék...
-Nem mintha a te hozzáállásod sokkal célravezetőbb lenne.-zárja le a vitát NamJoon rutinosan.-Nézzünk körbe a földszinten még egyszer,ott sokkal könnyebben szem elől téveszthettük őket.
-Jinék is láthattak valamit azóta.-veti fel YoonGi,ő pedig egyetértőn biccent.
-Őket is megkérdezzük.
/Jin szemszög/
Felsóhajtok,mikor meglátom Nam szőke haját kibukkanni a terasz bejáratánál álldogálók fölött. Pillanatnyi megkönnyebbülésem azonnal alábbhagy,ahogy megpillantom a közeledő társaimat. Sem DaeHyun,sem a lány nincs velük.
-Nem láttátok valamelyikőjüket?-kérdezi YoonGi elsőként,én pedig kénytelen vagyok nemleges válasszal reagálni.
-Hyung,nagyon álmos vagyok.-jelenti be a dülöngélve feltápászkodó,és nagyokat ásító srác.
-Nem dőlhetne le a szobádban?-nézek a ház tulajdonosára,aki áldását adja az ötletre.
-Akkor kéne a kulcs is,nem? Az előbb realizáltuk,hogy bezártad.-szól közbe a hátát a falnak támasztó TaeHyung.
-Ühm...-üres zsebét kitapintva csettint egyet.-Biztos a konyhában hagytam mikor a piákat pakoltam ki a pultra.
-Én nem láttam ott...-kotyog közbe az említettek környékén nyilván többször is megforduló HoSeok,és sajnos mind tudjuk,hogy részegen is jó látása,valamint megbízható észlelőképessége van.
-Ez furcsa.-ráncolja szemöldökét megütközve NamJoon,valóban,nem jellemző rá a szétszórtság,és a dolgok véletlenszerű elhagyása.-Mindegy.-legyint,majd elsétál a nappalihoz tartozó beépített szekrényekhez,hogy az egyiket szélesre tárva,majd egy pillanatra látszó széffel babrálva visszatérjen a hasznos kis fémtárggyal.-Itt a pótkulcs,csak figyeljetek rá,hogy ez ne tűnhessen el.
-Felkísérem,aztán hozom is vissza.-ígérem,ám elbizonytalanodom,amint a lépcsőre,majd a lábán is alig álló fiúra nézek. Nem vagyok rossz kondiban,de...
-Megyek én is.-ajánlkozik Jimin,mire hálásan rámosolygok. Az ő izmaival lényegesen könnyebb lesz eljuttatni addig az ágyig a magát előszeretettel cipeltető érintettet.
-Ha kettőtökön támaszkodik kell valaki,aki az ajtót nyitja.-motyogja TaeHyung.-Két perc és itt is vagyunk,kereshetünk tovább.-az első fokra fellépve sürgetőn visszatekint ránk.-Jöttök már?!
/JungGi szemszög/
Minden egyes alkalommal csalódnom kell,mikor azt hiszem,a következő lesz az utolsó ütése. Úgy látszik,addig akar ütni,amíg még van erőm megmozdulni,összehúzni magam,esetleg az arcom elé emelni a karjaimat.
-Már nincs sok időm,nyilván a keresésedre indultak. Milyen kár,hogy túl későn érkeznek majd.-töri meg a halk nyöszörgésemtől eltekintve néma csendet DaeHyun. Egy pillanattal később levágódik mellém törökülésbe,és izgatott mesélésbe kezd.-JiHyun körülbelül ennyi sérülést szerzett,amennyi most rajtad van. Azonban,arra gondoltam...-elvigyorodik,ahogy tekintetem a kevéske fényben is megcsillanó tárgyra ugrik. Kés.-...hogy játszhatnánk még egy kicsit. Tudod,nekem azt tanították,hogy a kölcsönt visszafizetni ráadással a legtisztességesebb.
/NamJoon szemszög/
Nyugtázva nézem végig ahogy azok hárman eltűnnek a lépcsőfordulóban,majd visszafordulok a velem maradtak felé.
-Most mit csináljunk,amíg vissza nem érnek?-kérdezi YoonGi,azonban válaszomat elnyomja egy felénk ordító srác.
-Hé,haver,csöngettek!
-A francba.-vendéglátói kötelességeimről,meg úgy általánosan a körülöttünk zajló partiról egészen elterelődött a figyelmem,a mi esténk kezd más irányt venni.-Illene nekem ajtót nyitni,igaz?-teszem fel a költői kérdést.-Egy perc és jövök.-a szobán áthaladva végigtekintek a jelenlevőkön,de hirtelen egyik invitált hiányát sem vélem felfedezni. Plusz,előre senki sem szólt,hogy lesz,aki késve ér ide.
Sietősen kapom magamra a kabátomat,hogy az ajtó kirongyolva ellépdeljek a kertkapuig. Még közeledve sem hallom az érkezőket,ami pedig szokatlan,a társaságainkra nem igazán jellemző a szótlanság...
Elérve a kaput sietősen kinyitom azt,majd végigpillantok a jövevényen. Meglepettségemben tágra nyílt szemekkel buggyan ki belőlem a gyermeteg,és nem túl udvarias kérdés.
-Te meg...mit keresel itt?
/TaeHyung szemszög/
-Gyerünk,már csak néhány lépés.-biztatja a legidősebb részben magát,részben pedig a rajta és Jiminen csimpaszkodó fiút.
-Cseszdmeg,HoSeok,te híztál...-forgatja a szemeit a másik fiú,mire a megszólított halk kuncogást hallat.
-Nem ettem sokat...csak ittam,Jiminnie.-közli bárgyún vigyorogva.
Ellépve mellőlük az ajtóhoz lépdelek,majd a kilincset lenyomva megállapítom,hogy továbbra is csukva van. Előhalászom a zsebemből az eltűnt helyett kézbe kapott kulcsot,majd elmosolyodva a mögém érő szerencsétlenkedőket hallgatva,elfordítom a kulcsot a zárban.
/NamJoon szemszög/
Pár pillanatig meredten bámulom,majd a fejemhez kapva sűrű szabadkozásba kezdek.
-Ne haragudj,én csak nem tudtam,hogy te is jössz,meg hogy így később és én csak megle...
Fejrázásával belém folytja a szót,én pedig tátva maradt szájjal hallgatom a félbeszakításra okot adó kérdést.
-Itt van a bátyám?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése