16.fejezet.:Bosszú

/TaeHyung szemszög/

Elgondolkozva helyezem át súlyomat a korláton megtámasztott egyik könyökömről a másikra,majd meghúzom az erkélyre is magammal hozott poharam enyhén alkoholos tartalmát. Elfintorodom. A fanyarkás ízt talán a belehulló egy-két esőcsepp teszi érezhetőbbé,vagy egyszerűen csak a hangulatom befolyásolja az érzékelésemet... Ki tudja.
Nem tudom rávenni magamat,hogy felejtésig igyak. Talán mert nem akarom,hogy bármi olyat tegyek bárkivel,amit később megbánnék,vagy mert nem akarok felejteni. Ki tudja.
Tudni akarom,hogy van. Tudni akarom,sírt e;megijedt e tőlem,amiért betörtem az üveget,esetleg soha többet nem akar látni,belefáradt a hülye viselkedésembe. Ki tudja.

Sok mindenre lennék kíváncsi,mégis csak percek óta a korlátot támasztva tűröm a homlokomon végigcsurgó rakoncátlan cseppeket,és szinte földbe gyökerezett lábbal,elmerengve bámulom az éjszakai Szöült,amelyre páratlan kilátásom nyílik.

-Egyedül vagy?-a mögöttem felcsendülő meglepett hang hatására összerezzenek.

-Kivel lennék?-kérdezek vissza a mellém támaszkodó YoonGi tekintetét kerülve,majd felsóhajtok.

A feleletet elnyomja az ajtóban megtorpanó HoSeok harsány,soju-boldog hangja.

-Srácok,nem most kéne megejteni a havi fürdést.-majd lelkesen integetni kezd,hogy vonuljunk vissza az ismét felerősödő zápor elől a ház falai közé.

-Pedig a saját szememmel láttam,hogy JungGi elindult az emeletre...-ismétli válaszát homlokráncolva az iménti,pár másodperces kintléttől is didergő fiú,szavai pedig ezúttal el is jutnak a fülemig. Az ajkain kiejtett név egyszerre hat rám áramütésként és józanító szellőként,amely eltávolítja az alkohol okozta ködöt a tudatomból.

-Miért felejtettétek el említeni azt az aprócska tényt,hogy itt van?-ripakodok rájuk vizes hajamba túrva.

-Feltehetőleg épp a telefonod buzerálása kötött le,de elhangzott a jelenlétedben is ez az "aprócska tény".-reagál hasonló éllel a hangjában YoonGi.-HoSeok rávette,hogy eljöjjön.

A megszólított heves bólogatással helyeselni kezd.

-Ha már itt tartunk,te nem tudod merre van?

-Én csak DaeHyunt láttam a lépcsőfordulóban eltűnni,de az még jóval korábban volt.-kuncog az ittas barátunk.

-D-DaeHyun...ő mégis mi a francot keres itt?!-érzem,hogy a légzésem felgyorsul.

-Meghívtam őt is,pont JungGi előtt hívtam fel.-felel a fiú,látszik,hogy fel sem fogja,mi történik körülötte.

-De mégis minek kellett,hogy itt legyen?-sziszegem idegesen.

-A barátunk.-feleli vállvonogatva,én pedig reflexből a folyosó falához taszítom,és arcához közelebb hajolva folytatom mondandómat.

-Volt...A barátunk VOLT,míg el nem basztam a húga életét!

-Nyugavér,haver,nincs gáz.-vigyorog a képembe HoSeok. Nem sok hiányzik hozzá,hogy behúzzak egyet neki. Fogalma sincs arról,valójában milyen őrültségekre képes az a srác. JiHyun nem neki mesélt arról,hogy a bátyja egyszer megfenyegette az anyjukat,hogy a saját húgára piócaként tapadt és nem hagyott neki semmi szabad életteret...

-Tae.-YoonGi hűvös tenyerét a vállamra helyezi,majd lassan lefejti ujjaim részeg hyungom pólójáról.

-Ha DaeHyun itt van,akkor készül valamire. Ok nélkül nem csinál soha semmit,és mi van ha...-szemforgatása megállásra késztet értelmetlen hadarásomban.


/JungGi szemszög/

"Azt akarom,hogy tanuljon a tettei következményeiből."-a fejemben visszhangzik az utolsó mondata,a pulzusom az egekben jár és a vadásszal farkasszemet néző őz félelmével pillantok fel rá.
-Csak nem félsz?-a vigyornak induló gesztusa lassan vicsorba fordul,ahogy tovább kémleli az arcomat. Nem felelek,ő pedig néhány másodperc után nyugtázza.-Jól teszed.
-Mire készülsz?-végül én töröm meg remegő hangon a csendet,amely kezdett idegőrlővé válni.
-Mondtam...pontosan ugyanazt fogod kapni,amit ő tett JiHyunnal.-a név tulajdonosa nyilván a húga.JiHyun...a lány,akit Tae szeretett,mégis bántott.-Mert tudod,mielőtt találkoztak volna,nekem jó kapcsolatom volt a húgommal. Aztán jött ő.-leül mellém az ágyra,én pedig ösztönösen odébb húzódom.-Mikor randizgatni kezdtek,egyre kevesebb időt tölthettem vele. Végül teljesen összenőttek. Aztán pedig,miután JiHyun beleunt a dologba,és TaeHyung a többszöri feljelentéssel való riogatás után sem állt le...ott az utcán,elcsattant az első ütés.-hangja fenyegetően cseng,én pedig túl későn érzékelem,hogy szavai mellé az irányomba lendíti ökölbe szorított kezét.

/TaeHyung szemszög/
-Ne parázz előre meg nem történt dolgokon. Namékkal együtt megkeressük és szemmel tartjuk az este hátralevő részében,hogy esélyt se adjunk neki.
-Mire?-kotyog közbe HoSeok.
-Hogy megvalósítsa,amire készül. Persze,feltéve ha tényleg rossz szándékkal jött ide,és...
-Bosszút akar állni.-fojtom belé a szót határozottan,és elindulok a lépcsőhöz visszavezető folyosón,hogy összeszedjük NamJoonékat,mielőtt még késő lenne.